Please download to get full document.

View again

of 22
All materials on our website are shared by users. If you have any questions about copyright issues, please report us to resolve them. We are always happy to assist you.

Kollektiv Eroszak Es Varosi Terhasznalat

Category:

Documents

Publish on:

Views: 0 | Pages: 22

Extension: PDF | Download: 0

Share
Related documents
Description
kollektiv
Transcript
  268 eszmék és társadalom „Aztán ki lehetett menni az utcára, és ott mindenki valami eufórikushangulatban volt. Teljesen idegen emberek borultak egymás nyakába,ölelkeztek össze. Borzasztó nagy boldogságot éreztem, hogy valami olyas-mi történt, aminek most mindenki örül. Minthogyha karácsony lenne”– emlékezett vissza 1956. október végére egy akkor még csak 6 éves kis-lány. 2 Utcai eufória, karácsonyinak vagy szilveszterinek minôsített han-gulat: igen gyakori képek az ezekre a napokra való visszaemlékezésekközött. Idegen emberek egymás nyakába borulnak, közösen éneklik aHimnuszt vagy éppen boldogan jelszavakat skandálnak. Hétköznap,mondjuk egy nappal korábban, 1956. október 22-én ezek az emberekfásultan vagy egykedvûen mentek el egymás mellett az utcán, idegesentülekedtek a villamosra várók tömegében. Visszatérô motívuma az 1956-osutcáról szóló ábrázolásoknak, hogy ez a fásultság 1956. október 23-ánegyik pillanatról a másikra megváltozott.A közterek a visszaemlékezésekben, a naplókban és a korszakról szólófeldolgozásokban új funkciókat kaptak a tömeg jelenléte által. Ennekaz ábrázolásnak az elsôdleges oka az volt, hogy az 1956-os forradalom-ról szóló beszámolók az élményalapú kollektív emlékezet mûködtetésé-nek azon válfajába tartoztak, amelyek emlékezô közösségeket szültek.Más kontextusban: az 1956-os forradalomról szóló ábrázolások olyan,jelent is megalapozó történeteket, mítoszokat teremtettek, amelyek el-beszélésmódja elsôsorban az emlékezô közösségek igényeit szolgálták. 3 HORVÁTH SÁNDOR Kollektív erôszak és városi térhasználat1956-ban: forradalmi terek elbeszélése 1 [ ] 1 A tanulmány a Bolyai-ösztöndíj támogatásával, az OTKA T 49595. számú kutatása keretében készült. 2 Kállay Patrícia visszaemlékezése. In: K ÔRÖSI Zsuzsanna–M OLNÁR Adrienne: Titokkal a lelkemben éltem  .1956-os Intézet, Budapest, 2000. 32. 3 Jan Assmann a jelent, egyúttal a kulturális emlékezetet megalapozó történeteket nevezi mítoszoknak,amit gyakran szembeállítanak a történelem fogalmával. „Az a múlt, amely megalapozó történetté szilárdult  269 Múltunk, 2006/4.|268–289. Ebben a folyamatban – mivel a téralkotás fontos narratív cselekvés –meghatározó szerepe volt annak, hogy milyen társadalmi terek ábrázo-lásával és milyen színpadias jelenetek fókuszba helyezésével adták megaz emlékezô közösségek az 1956-ról szóló történetek keretét. Akövet-kezôkben az 1956-os forradalom elbeszélt tereinek és az azokban moz-gó, városi tereket használó, többnyire erôszakos cselekményeket észle-lô elbeszélôk beszámolóinak elemzésével e narratív cselekvés néhányfontos jellemvonását igyekszem érzékeltetni. Szakralizált városi terek és a szolidaritás narratívái Louis Wirth és Georg Simmel óta meghatározó eleme a városkutatá-soknak az emberek közötti városi kapcsolatok módjainak és az azokatmeghatározó erôknek a vizsgálata. Wirth tézise szerint a modern váro-si ember anonimitásban él, kapcsolatai egyre felületesebbé válnak és ato-mizálódnak. 4 Azóta többen cáfolták Wirth tézisét, 5 mégis vissza-vissza-térô motívuma a városok ábrázolásának a blazírt, fásult, mindenbôlkiábrándult egyén. Aforradalom ábrázolásainak egyik alapvetô funk-ciója az emberek közötti szolidaritás megjelenésének hangsúlyozása, azolyan történetek iránti igény kielégítése, amelyek egymásért összefogóközösségekrôl szólnak, ami az egységesen fellépô nemzet mítoszát is táp-lálta. 1956. október 23-a ábrázolásai ezeknek az igényeknek a kielégí-tését is szolgálták és szolgálják, már az elsô beszámolók megszületéseóta. Emiatt a térhasználat módjának megváltozása is a forradalmi elbe-szélésmódot követô történetek kulcsfontosságú elemévé vált.Az 1956-os tömegakciókat, az emberek városi térhasználatát elsôkénta megtorlás során a nyomozók, majd a perek alatt az ügyészek és bírókkezdték el lineáris, egymásból következô cselekmények halmazaként áb-rázolni. Ezt követték az ellenforradalmi elbeszélésmód kiteljesítésére és bensôvé lett, attól függetlenül mítosz, hogy koholt-e vagy tényszerû. […] A mítosz olyan történet, […]amely […] normatív igényeket is támaszt és alakító erôvel bír.” A mítoszok teremtésének folyamata eb-ben az esetben az egyéni vagy kollektív emlékek alaptörténetekre lefordítása, ami nem az eseményekkékonstruált múltbeli történések realitását kérdôjelezi meg. Jan A SSMANN : A kulturális emlékezet. Írás, em- lékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban  . Atlantisz, Budapest, 1999. 76–78. Ennek a mí-toszdefiníciónak 1956 emlékezetére történô adaptálását lásd G YÁNI Gábor: Az 56-mítosz, az emlékezet te-re. Élet és Irodalom, 2005/4. 4 Louis W IRTH : Az urbanizmus mint életmód. [1938] In: SZELÉNYI Iván (szerk.): Városszociológia  . KJK, Buda-pest, 1973. 41–63.; Georg S IMMEL : A nagyváros és a szellemi élet. [1903] Uo. 251–266. 5 Errôl bôvebben lásd uo. 30–32.  270 eszmék és társadalom megírt „Fehér könyvek” 6 és az ugyanezek narratíváját követô, korabe-li hivatalos ideológiának megfelelni kívánó munkák. Elbeszélésmódjuk-ban ezek nem sokban különböztek egymástól: elsôdleges funkciójuk azvolt, hogy fontosnak vélt események középpontba helyezésével az 1956.október–novemberi történetekbôl normatív alapú ellenforradalom-tör-ténetet teremtsenek.A rendôrök, a bírók és a történetírók elôszeretettel ábrázolják a múltatátlátható, lineáris történések halmazaként. Akoherens történet szerkesz-tése során gyakran emelnek ki egyes részleteket, ezáltal teremtve a történé-sekbôl eseményeket. Afelvonulásokra (és a városi tömegmegmozdulások-ra) vonatkozó források azonban – a büntetôeljárások során tettvallomásokvagy a késôbbi visszaemlékezések – nem teszik lehetôvé, hogy az egy-másnak ellentmondó emlékek alapján adekvát módon ábrázoljunk egytöbb tucat vagy több ezer embert megmozgató eseményt. Ajelenlévôkmindegyikének különbözô a nézôpontja. Más elvárásoknak igyekeznekmegfelelni akkor, amikor egy év múlva a bíróságon, tíz év múlva az emig-rációban vagy negyven év múlva egy életinterjú soránkerülnek abba aszituációba, hogy 1956-os emlékeiket egységes egészként tálalják, vagyisemlékezzenek. Ráadásul – mint említettem – a történések többnyire azál-tal válnak eseménnyé, hogy egy büntetôeljárás, egy visszaemlékezés vagya történeti ábrázolás során egységes narratívát próbálnak belôlük létre-hozni. 1956 ábrázolásaira nagymértékben hatottak a totalitárius nar-ratívából kölcsönzött elemek, ami nem pusztán a téma- vagy szereplô-választásban, hanem az 1956-ban megjelenô városi terek, „aforradalmiidô” és a kollektív erôszak körébe sorolható események megjelenítésé-ben is tetten érthetô. Ebbôl a szempontból a vizsgálat tárgya nem az,hogyan használták a teret vagy mi váltotta ki az erôszakos akciókat avárosi utcákon 1956-ban, hanem az: milyen toposzok és sémák érhetôktetten az 1956-os városi térhasználat vagy erôszak elbeszéléseiben ésezek az elbeszélésvariációk milyen funkciókat kívántak kielégíteni.Az utcán történtek forradalmi elbeszélésmódja már az 1956 utáni emig-ránsfüzeteknél megjelent, de az olyan nagyobb hatású munkákban öltöt-te fel az egységes elbeszélés köntösét, mint például Bill Lomax 1976-banmegjelent 1956-ról szóló könyve. 7 Ennek egyik fontos funkciója volt, 6 Például: Ellenforradalmi erôk a magyar októberi eseményekben. Minisztertanács. Tájékoztatási Hivatal,Budapest, 1957; Nagy Imre és bûntársai ellenforradalmi összeesküvése  . Budapest, 1958; Ellenforradal- mi események a gyulai járásban  . Gyula, 1958; Ellenforradalmi események Tolna megyében. Budapest,1957; Az ellenforradalom Baranyában. Pécs, 1957. 7 Magyarul: Bill L OMAX : Magyarország 1956  . Aura Kiadó, Budapest, 1989.  271 Horváth Sándor|Kollektív erôszak és városi térhasználat 1956-ban hogy az emigránsok által használt – többnyire kommunistaellenes – el-beszélésmód ellentételezéseként, az angol baloldali értelmiségiek igényei-nek is megfelelve, az 1956-os forradalmat baloldali forradalomként ábrá-zolja. Ehhez minden, egy baloldali forradalom ábrázolásához szükségesklisét felhasznált, illetve emiatt a tömegmozgalmakat és a társadalmielégedetlenséget elbeszélése középpontjába helyezte. Ebben az ábrázolás-módban az utca is központi helyet kapott, hiszen az elégedetlen társadal-mat az utca „arctalan” szereplôi képviselik. Atüntetések, az erôszakosmegmozdulások és a politikai manifesztumok visszavezetése a társada-lom elégedetlenségére a francia forradalom 19. századi ábrázolásai ótavisszatérô toposzai a forradalomábrázolásoknak, miközben az ellenál-lásra, az erôszakra és az erôre fókuszálás nem pusztán a forradalommí-toszok sajátja.Az identitásteremtô mítoszokban központi szerep jut az ellenállás ésaz erô meghatározásának. Paul Ricoeur Metafora és történetmondás cí-mû tanulmányában ilyennek írja le azokat a történeteket, amelyek er-kölcsi jellegû érzelmeket váltanak ki és ezzel megalapozzák a közösségtagjainak azonosságtudatát. Ezekben a megemlékezés, a felháborodás,a siránkozás, a kegyelet, a büszkeség, a könyörület és a bûnbocsánat ak-tusai bukkannak fel. 8 Az 1956 kapcsán születô elbeszélések is gyakranélnek az ilyen és ehhez hasonló érzelmi hatásokat is kiváltó eszközök-kel. Ricoeur szerint a történész igyekszik ezektôl távol maradni, mégis,a közelmúlt elbeszélésekor ki van szolgáltatva az érzelmi befolyásolt-ságnak, mivel a társadalom ezt várja el tôle. 1956 – nem ritkán történé-szek által is táplált – színpadias üdvtörténetei emiatt elsôsorban azt afunkciót szolgálják, hogy kielégítsék az identitásteremtô mítoszok meg-teremtéséhez szükséges feltételeket. Ricouer hívja fel a figyelmet ugyanak-kor arra, hogy az erkölcsi állásfoglalásra, egyúttal emlékezésre való fel-szólítás nem pusztán a történettudományt teremtette meg, hanem anemzeti identifikációs aktusokat is. 9 Emiatt a megemlékezések narratí-vája nagy hatással van az egyszerû visszaemlékezésként használt –ugyanakkor hasonló funkcióval rendelkezô – szövegekre is.1956 esetében gyakori, hogy a munkások elégedetlenségét helyezik aszerzôk a középpontba, többnyire egy-egy apró forrásrészlettel vagy ké-sôbb, az emigrációban vagy 1989 után született visszaemlékezésbôl ki-ragadott részlettel ábrázolva azt. Ateleologikus forradalomszemlélet 8 Paul R ICOEUR : Metafora és történetmondás. In: Uô: Válogatott irodalomelméleti tanulmányok. Osiris Kiadó,Budapest, 1999. 161–411. 9 Uo.
Similar documents
View more...
We Need Your Support
Thank you for visiting our website and your interest in our free products and services. We are nonprofit website to share and download documents. To the running of this website, we need your help to support us.

Thanks to everyone for your continued support.

No, Thanks