Please download to get full document.

View again

of 29
All materials on our website are shared by users. If you have any questions about copyright issues, please report us to resolve them. We are always happy to assist you.

A Szocialista Bulvarsajto Es a Tarsadalm

Category:

Documents

Publish on:

Views: 0 | Pages: 29

Extension: PDF | Download: 0

Share
Related documents
Description
soc bulv
Transcript
  226 média és propaganda „A lapot nem saját magunknak, hanem az elvtársaknak készítjük, és el-sôsorban az ô véleményüket kell figyelembe venni, milyen kívánságukés milyen észrevételeik vannak. Természetesen az elvtársaknak a képesriportok tetszenek. Szeretik az elvtársak, és azt mondják, hogy jó kéz-be venni az olyan újságot, amibe képek vannak illusztrálva” – érvelt a MagyarRendôr fôszerkesztôje 1956 tavaszán amellett, hogy a lap, bárígy költségesebb, de képes újság maradjon; a sportrovat terjedelménekcsökkentését azonban nem sikerült elintéznie. 2 Az újság külön dicséretetkapott Rudas György rendôr-vezérôrnagytól 1970-ben azért, mert cikkeiszínesek, szórakoztatóak, olvasmányosak, de a fényképekkel még mindigbaj volt: „Aképek nem fejezik ki mindig az írás fô mondanivalóját, ese-tenként nem szakszerûek, öncélúak, nem a fegyelemre nevelnek…” Soly-mosi József rendôr vezérôrnagy a miniszterhelyettesnek írt összegzô je-lentésében megállapította, hogy a „lap egyre nagyobb mértékben krimijelleget ölt”. Ajelentés szerint a rádiónál is „az érdekesség, a krimi felévaló törekvés érvényesül”, míg a televízió rendôri mûsorai – elsôsorbana Kékfény – „kicsúsztak a Belügyminisztérium illetékes szerveinek ke-zébôl […] Nincs szinkronban a televízió mûsora a rendôrség elôtt állófeladatokkal, és általános problémák megoldása helyett itt is kizárólagaz érdekesség megmutatására törekszik.” 3 Az összefoglaló is jelezte, hogy a sajtó „belügyi feladatainak” megítélé-se változóban volt. Arról azonban keveset árult el, mi került a hírekbe HORVÁTH SÁNDOR A szocialista bulvársajtó és a társadalmi nyil-vánosság arénái Magyarországon: népszerû-ség és pártszerûség az 1960-as években 1 [ ] 1 A tanulmány a Bolyai-ösztöndíj támogatásával, az OTKA T 49595. számú kutatása keretében készült. 2 Magyar Országos Levéltár (atovábbiakban MOL); Országos Rendôr-fôkapitányság (atovábbiakban ORFK)XIX-B-14. 347. d. 20-110/25-1956. ABelügyminisztérium Rendôri Bizottságának 1956. március 30-i ülése. 3 MOL ORFK XIX-B-14. 71. d. 11022/1970. Észrevételek a Belügyi Szemle, Magyar Rendôr, valamint a Rá-dió és Televízió rendôri propagandamûsorairól. 1970. november 26.  227 Múltunk, 2005/3.  | 226–254. szórakoztató jelleggel, miért éppen úgy, ahogyan bekerült, és miért tu-dósítottak egy-egy esetrôl szórakoztató, krimiszerû formában. Mikéntdôlt el, ki döntötte el, mi válik „hírré”, és hogyan alakult ki a szórakoz-tató sajtó rutinizált gyártási folyamata? 4 A sajtó mûködését, ezen belüla szocialista bulvársajtóét olyan elméleti összefüggésben vizsgálom, amelyszerint a „valóságot” és annak észlelési tereit a társadalom konstruálja,és a sajtó kulcsszerepet tölt be ebben a folyamatban. 5 Ebben a jelenség-ben az egyik legfontosabb, hogy a sajtótermékek elôállítása során mi-lyen módszerek alkalmazása válik mindennapi rutinná. 6 A téma ebbôla szempontból nem a sajtó, hanem a sajtóban fellelhetô mindennapi ru-tineljárások, amelyek vizsgálata pedig hasonló módszertani és forrás-problémák elé állítják a historikust, mint a mindennapok történeténekkutatóját. 7 A sajtó ebben a megközelítésben nem a társadalmi, kulturá-lis vagy gazdasági viszonyokat reprezentálja, hanem azt a szimbolikusküzdelmet, amely annak a meghatározásáért folyik, hogy melyik „ese-mény” a fontos. Eszerint a kultúratörténeti megközelítés szerint 8 ugyan-olyan fontos, miként válik a pletykából botrány, mint az, hogy a különfé-le társadalmi intézmények harcainak eredményeként milyen diskurzusokkerülnek a sajtónyilvánosság fókuszába (amely a szocializmusban igen-csak korlátozott). Tömören szólva nem azt vizsgálom, hogy a sajtóbanmegjelenô történetek mit  beszélnek el, hanem azt, ahogyan elbeszélik.A sajtónak igen régóta és igen gyakran róják föl, hogy az „objektívtájékoztatás” helyett a „szórakoztatásra” törekszik. Somogyi Manó, a„munkásszociográfia” mûfajának hazai megteremtôje 1887-ben tanul-mányt írt az Óbudai Hajógyár kiváló képzettségû szakmunkásainak élet-körülményeirôl. Ebben nem kis éllel jegyzi meg, hogy a munkások kö-rében különösen „aképes napilapok örvendenek, kivált vasárnap, nagykelendôségnek”. Könyvek helyett pedig füzetekben megjelenô, „képze- 4 A kérdésfelvetés elméleti háttere: Herbert J. G ANS : Deciding What’s News: A Case Study of CBS Evening News, NBC Nightly News, Newsweek, and Time  . Vintage Books, New York, 1979. 5 A téma könyvtárnyi irodalmából lásd például Peter L. B ERGER –Thomas L UCKMANN : A valóság társadalmi felépítése. Tudásszociológiai értekezés. Jószöveg Mûhely Kiadó, Budapest, 1998; Mark F ISHMAN : Manu- facturing the News  . University of Texas Press, Austin, 1980. 6 A rutinná válás folyamatáról és funkciójáról lásd: Gaye T UCHMAN : Making News: A Study in the Construction of Reality  . The Free Press, New York, 1978. 7 Mivel nincs lehetôség arra, hogy részt vevô megfigyelôként elemezzem egy szerkesztôség vagy egy új-ságíró munkáját, ezért olyan – viszonylag ritka – forrásokhoz kell nyúlnom, amelyek a legtöbbet árulnakel az informális szféra mûködésérôl: sajtóperek, rendôrségi feljegyzések, oral history. 8 Ahol a kultúra nem a tudást, hanem társadalmi gyakorlatok összességét jelenti, ezért használom a ma-gyar terminológiában már foglalt „kultúrtörténet” helyett a „kultúratörténet” kifejezést a „cultural history”fordítására.  228 média és propaganda letet rontó, az érzelmeket elvadító fércmûveket” olvasnak, a kerületikönyvtár létezésérôl pedig mit sem tudnak. 9 A „tiszteletre méltó sajtót” azóta különböztetik meg a „bulvársajtó-tól”, amióta a pártok által finanszírozott és a piaci eladásokból élô lapo-kat a 19. században megalapították, és a politikai függetlenséget gyakranéppen a piactól függô „bulvárlapok” képviselték. Apártlapoktól külön-bözô sajtó nemcsak azért vált népszerûbbé, mert olcsóbb volt („filléressajtó” – the penny press ), hanem azért is, mert más eseményekbôl konst-ruált társadalmi problémákat és híreket. Kezdettôl fogva alapelemei vol-tak a bírósági, bûnügyi tudósítások. Egy lap eladhatósága nagymérték-ben függött a bûnügyek szenzációs tálalásától. Emellett a bulvársajtóhonosította meg a részletes sporttudósításokat, a meteorológiai jelenté-seket és persze a hírességekkel kapcsolatos pletykákat. Magyarországon Az Est  ben jelent meg elôször teljes oldalas sportrovat és rendszeres idô-járás-jelentés. Amásodik világháború elôtti bulvárlapok közös jellemzô-je volt az utcai terjesztés, az alacsony ár és a vizuális élménnyé formáltkülalak. 10 Emellett az Az Est  újításának tekinthetô, hogy a „tiszteletreméltó sajtó” által komolynak tartott politikai események is eltörpülhet-tek egy-egy bûnügyi leírás mellett. 11 A hadijelentések és katasztrófaleírá-sok miatt a lapokban nem volt ritka az erôszak megjelenése, de itt a kö-zösség szolidaritására helyezték a hangsúlyt, s igyekeztek kerülni akrimihez hasonló elbeszélésmódot. Ezzel szemben a bírósági vagy bûn-ügyi tudósítás narratívája több szempontból is a krimi édestestvére.„Mind a rendôrségi hírekben, mind a krimikben egyes személyek az ál-dozatok, nem pedig a közösség egésze vagy nagyobb társadalmi csopor-tok; a normasértés motívumai tudatosak és szándékosak; végül pedig atörténetek mindig tartalmazzák a közösség elítélô véleményét és sokszora büntetést is.” 12 A szocialista korszak lapjait csak mérsékelten jellemezte a piacorien-táltság, mivel a sajtó elsôsorban a pártpropaganda eszköze volt. Ennekellenére a fenntartók igyekeztek idônként „deficitmentesebbé tenni” kü-lönbözô sajtótermékeiket (különösen a hatvanas évektôl) – inkább ke-vesebb, mint több sikerrel. Ebbe a körbe sorolható, hogy az újságírókaz ötvenes évek legelején a tervteljesítési feladatokat szenzációkként vol- 9 S OMOGYI Manó: Az Óbudai Hajógyár munkásainak helyzete (1887). In: L ITVÁN György (szerk.): Magyar mun- kásszociográfiák. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1974. 94. 10 A fényképek közlése nemcsak a narratíva „hitelesítését” szolgálta, hanem sokakat rászoktatott az újság-olvasásra. Errôl: S IPOS Balázs: A politikai újságírás mint hivatás  . Napvilág Kiadó, Budapest, 2004. 129–130. 11 B UZINKAY Géza: Bulvárlapok a pesti utcán. Budapesti Negyed  , 1997/2–3. 12 C SÁSZI Lajos: Tévéerôszak és morális pánik  . Új Mandátum, Budapest, 2003. 109.  229 Horváth Sándor  | A szocialista bulvársajtó és a társadalmi nyilvánosság arénái… tak kénytelenek tálalni, ezért is alkották meg a termelési mozgalmakantropomorf megfelelôit, az élmunkásokat és a sztahanovistákat. „El-mentem Gyôrbe a Vagongyárba. Éppen felszabadulási verseny készült.Olyan bizonytalanok voltak. Erre én azt mondtam, hogy ez így nemmegy, elvtársak, üljünk össze megbeszélni a dolgokat. Lejött a mûszak-vezetô, lejött a szakszervezet. Azt kérdeztem: lesz itt a felszabadulásimûszakban csúcsteljesítmény esztergályos szinten vagy nem lesz? Beszél-jük meg. Erre azt mondták, itt ez a Porubszky, ez egy ügyes esztergá-lyos, majd ô lesz, aki csúcsteljesítményt ér el. Megbeszéltük, meg is lettaz eredménye. Utána riportot is készítettem Porubszky Lajossal a rádió-nak. Arádióriport után újra fölkerestem. Helyes gyerek volt. Azt mondjaegyszercsak: Most mutatok valamit, Molnár elvtárs. Benyúlt a fiókbaés elôvett egy vadászpuskát. Majd hanyatt estem” – emlékezett vissza akorabeli „tiszteletre méltó sajtó” újságírója a hírgyártásra, amivel a kora-beli sajtótól való távolságtartását is demonstrálta. 13 A néhány kiemeltsztahanovista „magánéletérôl” rutinszerûen közölt karcolatok és fény-képek a korábbi „hírességekrôl” szóló cikkek elbeszélésmódját utánoz-ták – nevelôi-propagandisztikus célzattal.Miután az úgynevezett Szabad Nép -félórák és a sztahanovistákról szó-ló, helyenként szenzációhajhásznak is nevezhetô beszámolók nem sokatjavítottak az újságok népszerûségén, 1956 után új eszközökhöz kellettfolyamodni. 14 Az MSZMP KB Titkárságának 1957. szeptember 7-i ülé-sén a sajtóirányítás átalakításáról és a szerkesztôi felelôsségrôl hoztakhatározatot. Ajegyzôkönyv szerint – amit elsôsorban az utólagos cen-zúra intézményesülése miatt szoktak idézni – Komócsin Zoltán kiállt asajtó napi pártirányítása mellett, de Kádár János szerint ez „eddig ne-gatívumot adott”. 15 Az utólagos, idôszaki és lazább ellenôrzés lehetôvé 13 Molnár Aurél visszaemlékezése, 1995. november. Az interjút készítette: Horváth Sándor és Tóth EszterZsófia. Porubszky Lajos 1996. szeptemberi visszaemlékezése szerint: „Volt egy nagyon érdekes dolog.’53-ban kint voltam Bukarestben az ifjúsági találkozón, meg a VIT-en. Voltak kint rádiósok is. Egy kopasz,idôs bácsi egyszer azt mondta: »Gyere, fiam.« Én mindenre válaszoltam neki, magyar rádiós volt, majdmondom a nevét. Akövetkezô évben egyszer csak fölhívattak az üzemirodába, a Kék Zoli volt az üzem-vezetô akkor. Rádióriportot akartak csinálni: »Szervusz, Lajos fiam, Molnár Aurél.« Tündéri bácsi volt. El-magyarázta azt, hogyan kell beszélni a rádióba. Akkor beszéltem elôször. Avégén azt mondta: »Lajos-kám, te ezt nagyszerûen csinálod«. Tündéri volt.” 14 A Szabad Nép-félórák elemzése – több, a szocialista korszakkal kapcsolatos témához hasonlóan – mégvárat magára, pedig értékes terepe lehetne a szocialista korszak társadalomtudományos igényû sajtó-történeti elemzéseinek. 15 F EITL István(szerk.): A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Titkárságának jegyzôkönyvei.1957. július 1.–december 31. Dokumentumait gond. és a jegyzeteket írta H ORVÁTH Sándor, M AJTÉNYI György,T ÓTH Eszter Zsófia. Napvilág Kiadó, Budapest, 2000. 149–156.
Similar documents
View more...
Search Related
We Need Your Support
Thank you for visiting our website and your interest in our free products and services. We are nonprofit website to share and download documents. To the running of this website, we need your help to support us.

Thanks to everyone for your continued support.

No, Thanks